Blog

Adventi készülődés

2023.01.22 16:26
Adventi készülődés

Mintha csak egy perc telt volna el, mióta utoljára leírtuk: újra itt van az év legszebb időszaka, az advent, és kevesebb, mint egy hónap múlva maga a karácsony is. Hihetetlen, nem?

Mintha csak egy perc telt volna el, mióta utoljára leírtuk: újra itt van az év legszebb időszaka, az advent, és kevesebb, mint egy hónap múlva maga a karácsony is. Hihetetlen, nem?

Az advent várakozást jelent. Csoda időszak ez, amikor még a felnőttek is újra hisznek a csodákban, a varázslatban. A karácsony a hab a tortán, az egész évnek a megkoronázása. Gyönyörű szép a szenteste, de ami még jobb, az az oda vezető út. Ahhoz, hogy aznap úgy álljunk a fa alatt, hogy nemcsak kívül, hanem belül is érezzük a csillogást, azt a semmihez nem fogható örömet, mint gyerekkorunkban, kell ez az előtte lévő pár hét. Nemcsak a házunkat készítjük fel az ünnepre, hanem saját magunkat is.

Sokan megtartják a régi, gyerekkori családi szokásokat, de mellettük évről évre gyűlnek az újabb közös programok, amiket minél nagyobbak a gyerekek, annál jobban várnak már ők is nagyjából szeptembertől.

Tartottunk egy kisebb közvélemény-kutatást, kíváncsiak voltunk, a családoknál mi változott legtöbbet ahhoz képest, amikor még nem voltak velük a gyerekek.

 

Az adventi koszorú

Előtte: Legtöbben (az anyukák) novembertől kezdve nézegették a kedvenc virágárusaiknál a koszorúkat, próbálták az éppen aktuális trendhez és a hangulatukhoz igazítani a lakás karácsonyi dekorációit. Minden passzolt mindennel, akkor is, ha valaki a letisztult stílust szerette, és akkor is, ha a zajosabb, látványosabb díszítésben hitt.

Utána: A koszorúkészítés általában az első közös karácsonyváró program. Már nem azért járnak árusról árusra a szülők, hogy megtalálják a legmutatósabb koszorút, hanem üres, díszítetlen darabokat keresnek – az ügyesebbek akár saját maguknak is meg tudják kötni. Ha megvan, a gyerekekkel együtt tele pakolják az asztalt ragasztóval, gyöngyökkel, tobozokkal, bármivel, és együtt díszítenek. Vannak gyerekek, akik ragaszkodnak a natúr, egyszerű stílushoz – ők vannak kevesebben, de ahogy nőnek, úgy lesz ez is egyre gyakoribb – és vannak, akik mindent rápakolnak, amit látnak. Ha lila rénszarvas van előttük, akkor azt is. És tudjátok, mi a legjobb? Hogy a végén mindegyik gyönyörűen sikerül, és sokkal jobb érzés úgy meggyújtani az első gyertyát, hogy tudod, a legédesebb kis kezek munkája az egész. Lila rénszarvassal vagy anélkül.

 

Adventi naptár

Előtte: Van, akinek a gyerekei születése előtt utoljára akkor volt, amikor a szülei vettek neki. Páran a kapcsolatuk hajnalán még meglepték a másikat egy-egy saját készítésű naptárral, benne akár a kedvenc finomságokkal, vagy kedvenc közös programokkal, de a válaszadók nagy része nagyjából egy-két év után szinte teljesen elhagyta ez azt amúgy nagyon kedves és vidám szokást.

Utána: Onnantól, hogy van a családban kisbaba, újra megjelennek a különböző adventi naptárak a házban. Először a nyitogatás még főleg arról szól, hogy a friss szülők lelkesen lesik, vajon mit szól a kisbaba ahhoz, amit talál. (Nyilván nem szól hozzá sokat, de ez semmit nem von le a szülei öröméből.)

Később már megjelennek a játékfigurás, édességes naptárak, itt is először még mindenki szigorúan maga választja ki és teszi be a zsákocskákba a meglepetéseket. Aztán érkeznek az előre összerakott, kedvenc mesékről szóló naptárak, amikből a végén össze tudnak akár egy egész szettet rakni – és velük együtt érkezik egy kis lelkiismeretfurdalás, amiért úgy érezzük, ezzel „megússzuk” csak a dolgokat, sokkal személyesebb volt, amíg mi magunk állítottuk össze. És igen, az is volt, de ne felejtsük el, hogy ez nem rólunk szól, hanem arról, milyen apróságnak örülnek a gyerekek a legjobban. Meg amúgy is – néha nekünk is szabad megúszni dolgokat. A kicsik hatalmas izgalma és boldogsága reggelente, amikor kinyitnak egy kis ablakot, nem attól függ, ki varrta a zsákokat, vagy ki tette bele az ajándékot.

 

Karácsonyi sütisütés

Előtte: Pár héttel karácsony előtt vannak, akik régebben összegyűltek barátoknál, vagy bevállalták ők maguk, és akármilyen kezdők voltak a konyhában, valahogy összedobtak egy nagyobb adag mézeskalácsot. Általában úgy tervezték, hogy ki is díszítik őket, de egy ponton ez abbamaradt, addigra előkerült a forralt bor, a pezsgő, és díszítgetés helyett elkezdték inkább megenni a sütiket. Az egész átfordult egy kisebb vagy nagyobb házibuliba, amit másnap mindenki bőven ki tudott pihenni, és ha szerencséjük volt (főleg a házigazdának), nem készült túl sok szénné égett darab.

Utána: Bármilyen hihetetlen, a fenti program elég sok családnál megmaradt annyi kiegészítéssel, hogy kevesebb forralt bor szokott fogyni, nagyobb a káosz, és másnap senki nem pihen ki semmit. De bőven megéri, elég jó érzés látni, ahogy a gyerekek ügyeskednek a konyhában, szól a karácsonyi zene, és az egész lakás fahéjillatban úszik. Ez egy hihetetlenül jó program, szinte már giccses, tudjuk, de tényleg nagy élmény a gyerekeknek, hogy ők maguk is részesei egy régi hagyománynak a barátokkal.

 

Nagyon szép adventet, jó készülődést kívánunk mindenkinek!