Blog

ENNI VAGY NEM ENNI

2023.01.22 15:51
ENNI VAGY NEM ENNI

Nyár van, meleg van, ilyenkor senki nem kíván nagy ebédeket, vacsorákat. Ez milyen jól jön azoknak a gyerekeknek – mert nem egy ilyet ismerünk –, akik felől lehet eső, hó, hőség, akkor sem akarnak enni nagyjából semmit. Ilyenkor legalább a melegre foghatják. Máskor pedig a hidegre, vagy a csillagok állására, vagy akármire. Ez pedig nagyon nagyon idegőrlő tud lenni a szülőknek... ( Mindenképpen szeretnénk leszögezni, hogy ez az írás kizárólag a teljesen egészséges, csak válogatós gyerekekről szól, nem vagyunk szakértők, sem dietetikusok, csak szülők, akik sokat könyörögnek egy-egy ebédnél a gyereküknek. ) 

 

Akinek úgymond „ jó evő „ a gyereke, az nem sejti, mekkora mázlija van, mennyivel nyugodtabbak az étkezései, mint a „ rossz evő „ családoknál. Persze, ki számít jónak és ki rossznak, ugye... Az a jó, aki békében végigeszik egy nyolcfogásos ínyenc menüsort szó nélkül, boldogan? Vagy szimplán az, aki nem problémázik minden falat előtt? 

Az ideális az, ha egy gyerek szívesen eszik. Biztosan láttatok már olyan kisgyereket, aki képes olyan undorral nézni az előtte lévő ételt, hogy attól mindenki másnak is elmegy az étvágya. Ez persze rossz a szülőnek, de neki még rosszabb lehet. 

Egy gyerek akkor eszik szívesen, ha éhes. Milyen egyszerűen hangzik... És akkor, ha szereti is az adott ennivalót. De mi a helyzet akkor, ha összesen háromfajta olyan étel létezik, amit egyáltalán hajlandó a szájába venni? Ha nem lehet a kifli-rántotthús-bolognai szentháromságon túllépni? 

Erre már sokan sokféleképpen megállapították, hogy hát egy gyerek sem halt még bele, ha csak ezeket ette. Persze, az igaz, de nem gondoljuk, hogy hosszútávon sokat használt a gyomrának, egészségének egy ilyen étrend. Ráadásul manapság annyi olyan összetevő van az ételekben, amiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott, hogy az egy külön posztot érdemelne. Úgyhogy mindenképpen érdemes minél több rostot, vitamint a gyerekekbe varázsolni – vagy legalábbis minimálisan egészséges ételeket.

Egy nagyon jó trükk, és most már rengeteg ilyen recept elérhető, ha megpróbáljuk az amúgy szeretett ételt gyümölcs, zöldség hozzáadásával megfőzni. Ez lehet palacsinta reszelt almával, banánnal, vagy akár brownie céklával, cukkinivel.

De egy pillanatra térjünk vissza arra, amint fent írtunk, hogy egy gyerek akkor eszik, ha éhes. Sok helyen megfigyelhető, hogy a gyerekek gyakorlatilag egész nap esznek. Reggeli, aztán tízórai, majd egy kis gyümölcs – aztán mindenki morog, amikor ezután délben csak piszkálják az ételt. Egyszerűen nem éhesek. 

Eddig a legjobb, ami nálunk is bevált, az volt, hogy reggeli után csak gyümölcsöt kaptak tízóraira. Pont annyit, amennyivel nem farkaséhesen várták az ebédet, de már azért kívántak dél körül valami rendes ételt. Ilyenkor sokkal ritkább a fintorgás, a nem-szeretem-meg-sem-kóstolom mantrázása. Délután ugyanez van, ha valaki végig nassolja a napot, nem fog vacsorázni, legalábbis nem jóízűen. 

A másik, hogy igenis mindent meg kell kóstolni. Nem muszáj megenni, ha nem ízlik, de az ismeretlen ízeket, ételeket meg kell kóstolni. Anélkül honnan tudja bárki, mit szeret, ugye. Nem egyszer előfordult – errefelé legutóbb például a sütőtök krémlevesnél –, hogy nagy nehezen egy hangyányi adagot kivettek belőle, és utána láss csodát, rájöttek, hogy ez valójában isteni. Azóta pedig a kedvenc. Tukmálással mi még soha nem jutottunk előrébb, abban pedig pláne nem hiszünk, hogy parancsra ( „addig innen fel nem állsz, még nem üres a tányérod! „ ) lehet jóízűen enni.

A legjobb tanács, amit eddig hallottunk, és amit mi is adhatunk, az, hogy ha válogatós ( „rossz evő”... ) a gyerekünk, tegyük fel magunknak a kérdést : mi mindent megtettünk és megteszünk azért, hogy ez ne így legyen? Olyan példát mutatunk, ami ahhoz vezet, hogy szívesen egyen? Megadjuk a módját az étkezéseknek, vagy mi is sokszor csak bekapunk valamit rohanás közben? Változatosan eszünk, vagy mindig ugyanazt? 

Nem kell minden egyes vacsorát hatalmas élménnyé varázsolni, ez nem elvárható, de ha megszokják a gyerekek az evés közbeni jó hangulatot, amikor csak rájuk és egymásra figyelünk, talán szívesebben ülnek majd az asztalhoz. Nem véletlen, hogy a gyerekek nagy része az oviban, iskolában nagyobb étvággyal eszik, mint otthon, ott egy nagy közös program az egész ( és amúgy is, mindenki vallja be nyugodtan, hogy hány menzás étel volt tényleg sokkal jobb az otthoninál... ami egy hatalmas rejtély, ha belegondolunk, de attól még így volt )

Persze tudjuk, van, aki mindennek, amit leírtunk, megfelel, de valamiért mégsem sikerül megszerettetni az ételeket a gyerekükkel. Annak csak kitartást tudunk kívánni, és azt üzenjük, hogy lesz ez sokkal jobb is... ☺