pexels-cottonbro-studio-3171153.jpg

Főoldal / Blog

Márton nap

Liba, újbor, lámpások – nagyjából ezek a fő dolgok, amiket tudunk erről az egyébként nagyon vidám és szép ünnepről. Pedig annyi minden más is van, ami fontos lehet ma!

November 11-e Márton napja. Most is és régen is sokan várták, ki ezért, ki azért. A régi időkben ilyenkor rendszeresek voltak a nagy mulatságok, bálok, mielőtt elkezdődött volna a karácsonyig tartó 40 napos böjt, megadták a módját az ünneplésnek az emberek. (És valószínű annyit ettek-ittak ilyenkor, hogy az első pár böjtölős nap nem is esett különösebben nehezükre...)

De miért alakult ez ki? Ki volt Márton, és miért pont libát kell ilyenkor enni?

Az i.sz.316-ban (vagy 317-ben) Pannóniában, tehetős családba született Márton 15 évesen már katonaként szolgált, élete pedig 18 évesen változott meg. A legenda szerint a feljegyzések szerint nagylelkű, mindenkivel végtelenül kedves fiatal férfi abban az évben Franciaországban, Amiensben állomásozott. Hideg, kegyetlen tél volt, rengetegen fagytak halálra, vagy haltak éhen főleg a szegényebb rétegekből. Márton, amije volt, igyekezett megosztani a rászorulókkal, de egy idő után már ő sem tudott mit adni. Így amikor az egyik leghidegebb éjszakán találkozott egy koldussal, félbevágta a köpenyét, és azzal takarta be. Ezután történt, hogy álmában állítólag Isten szavát hallotta, és pár évvel később megkeresztelkedett, és rendkívül népszerű volt, annyira, hogy 371-ben Tour püspökévé akarták kinevezni, de szerénysége miatt nem akarta elvállalni, ezért egy libaólba bújt, de a gágogás elárulta, és végül elfogadta a kinevezését. Egész életét csodák kísérték végig, ő volt az első szent, aki nem mártírhalált halt, hanem nagy elismerésben és szeretetben élte le az életét.

Hogy a fentiekből mennyi igaz, mennyi nem, azt sosem fogjuk megtudni. Ami biztos, az első írásos feljegyzés erről a napról a 12. századból származik. Ezzel a nappal ért véget a paraszti év, a cselédek megkapták a bérüket, már le lehetett vágni a tavaszi libákat, elkészültek a friss borok.

A néphit szerint, ha valaki Márton napon nem eszik libát, az a következő évben biztosan éhezni fog, de emellett a liba – pontosabban a lúd mellcsontja – segítségével a következő hónapok időjárását is meg lehet jósolni. Ha a csont fehér, havas, kellemes tél lesz, ha pedig barna, akkor csak vizes, hideg időre számíthatunk.

És ne feledkezzünk meg az újborokról sem, amiket szintén nem véletlen, hogy ehhez a naphoz kötnek, és nem azért, mert Szent Márton akkora borfogyasztó volt (persze ki tudja...). Novemberre fejeződik be a must borrá alakulása, Márton a nagyobb borvidékeken az Újbor védőszentje is. Ezen a napon kezdték el inni az új hordókból a borokat, amiknek állítólag gyógyító hatásuk is volt.

És miért mennek lámpásokkal a gyerekek, miért gyújtanak sokan tüzet?

Ez ennek a napnak, és magának Szent Mártonnal a legszebb üzenete.

A nyár már régen elmúlt, a napok egyre rövidebbek, sötétebbek, de a karácsony még messze van. Nehéz ilyenkor mindenben a szépet és a jót látni, pedig Szent Márton legendájának nem a ludak, és a viccesnek tűnő, ólban való bujkálás a legnagyobb tanulsága, hanem az, hogy megosztott egy rászorulóval valamit, amikor annak a legnagyobb szüksége volt rá. Megkereste azt, ami neki volt, a másiknak nem, és bármilyen kevés is volt, adott neki belőle.

Ez a lámpások, a fény üzenete. Hogy úgy érezzük, elegünk van a sötétségből, a ködből, mennénk vissza a melegbe, fénybe, csak nem lehet, és még a karácsonyra is várni kell. Amikor meggyújtjuk a lámpánkat, azzal nemcsak a saját, hanem a többiek estéjét is bevilágítjuk. Nem olyan egyszerűen, ahogy nyáron a nap teszi, hanem most nekünk kell egy kicsit dolgoznunk, segítenünk annak, aki nálunk sötétebbnek látja éppen a dolgokat. És ha egymás mellett sok ilyen lámpás ég, esetleg mellettük egy nagyobb tűz is, akkor ez a sok-sok fény nekünk és a többieknek is erőt fog adni, és bárhogy is hangzik, meg fogjuk találni magunkban azt a világosságot, ami bőven kitart majd az ünnepekig, amikor már minden újra tele lesz díszekkel, ragyogással.

Tudjuk, hogy ez egy kicsit másfajta felfogása ennek a napnak, és nem is szoktunk ilyenekről írni nektek. De ez egy különleges ünnep, reméljük, nektek is az lesz!

És ne felejtsétek el a régi mondást: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik, aki Márton napon új bort nem iszik, egész évben szomjazik” – ne kockáztassatok, egyetek, igyatok nagyokat! :)