Kis karácsony, nagy karácsony

A fények, az illatok, a szokásos és az új közös, ünnepi programok, az érzések, amiket ezek kiváltanak – a legjobb, legizgalmasabb része az évnek, a várakozás időszaka. Aminek a végén ott van a legfényesebb nap, amire érdemes volt várni: a karácsony. Ami újra eljött.

Rohanunk, rendelünk, futárt várunk, futárt kergetünk, készpénzt keresünk, hajnalban felriadunk, mert eszünkbe jut, hogy az egyik gyereknek nem érkezett meg az ajándéka, és ötletünk sincs hol lehet, ahogy egyébként arról sincs, hogy mit eszünk szenteste, vagy karácsony másnapján… Ez csak egy átlagos nap december 24. előtt. Aki szerencsés, annak csak 1-2 ilyen van, aki kevésbé, annak erről szól az egész hónap. Pedig volt ez másképp is.

Emlékeztek, milyen volt az ünnep gyerekként? Nem tűnt fel a stressz, nyilván nem, csak egyfajta kedves izgalmat éreztünk végig, pláne 22-23 körül, amikor már csak egy vagy kettő kis ablak volt zárva az adventi naptárban.

Tudtuk, hogy a karácsony előtti napokon, vagy legalábbis napon, már otthon vannak a szüleink is, főnek azok az ételek, amiket az évnek egyetlen másik napján sem eszünk soha, és azok, amiket gyerekként nem is értettünk, hogyan lehet megenni (kocsonya?!).

Emlékeztek a nagy sétákra szenteste napján, amikor a fél várossal össze lehetett futni, mert érdekes módon mindenki akkor indult el a nagyszülőkkel/apukával egy körre? Az izgalomra, ami bennünk volt, mert sejtettük, hogy nem véletlenül kell a csinos ruhánkban és overálban keringeni, otthon valami varázslat fog várni? Hazafelé úton pedig figyeltük, hol világít már a karácsonyfa az ablakban, mert az jó jel volt, akkor arra már járt a Jézuska.

Sokan jártak pásztorjátékra aznap, az ünneplés előtt. Ez még annak is nagy élmény volt, aki amúgy egész évben egyszer sem tette be a lábát templomba, de a pásztorjátékot soha ki nem hagyta volna semmiért. Volt valami a zenékben, a 30 éve felvett szövegekben, ami még egy egészen kisgyereket is képes volt megérinteni – és persze minden kislány irigyelte azt a szerencsés nagylányt, aki abban évben eljátszhatta Máriát. Vagy a fő angyalt. Igazi szerepálmok voltak ezek.

Emlékeztek arra, amikor a sétából/moziból/templomból hazaértetek, és csodálatos módon már ott volt a rokonság, mindenki ünneplőben, már nem a vacsorán stresszelve, hanem valahogy tényleg ellazulva várta a gyerekeket? Legalábbis a gyerekeknek így tűnt. A színfalak mögött biztosan volt, aki még lélekszakadva csomagolt egy hátsó szobában, de ezt mi nem láttuk. Mi csak azt láttuk, hogy apa egyszer csak eltűnik „megnézni, minden rendben van-e a nappaliban”, aminek amúgy évente csak egyszer, karácsonykor csukta be valaki az ajtaját. Aztán tudtuk, hogy ha nagyon figyelünk, meg fogjuk hallani azt a hangot, amire egész nap vártunk (nem, nem a felboruló fenyőfára gondolunk, bár olyan is volt, akkor állítólag „az angyalok nekimentek…”), a csengőszót és a zenét (tízből 8 és fél házban a Mennyből az angyalt, ugye).

És ezután láttuk meg először a karácsonyfát, az ajándékokat. Amire olyan régóta vágytunk, és nem, nem csak a csomagokra gondolunk, hanem a hangulatra, ami ott körülvett bennünket. Mindenki ott volt, akit nagyon szerettünk, mindenkinek jókedve volt (kivéve egy-két kisgyereknek esetleg, akik nem kapták meg azt, amit kértek), mindenki nevetgélt még azokkal a rokonokkal is, akikkel amúgy szóba sem igazán álltak az év nagyobb részében. Szóval minden a legnagyobb rendben volt.

Miért meséltük ezeket el? Mert valószínű a szüleink, nagyszüleink nem mindig így élték meg ezt a napot, valószínű igenis aggódtak, hogy sikerül-e a halászlé, feldől-e a fa, megvan-e mindenkinek minden ajándék, odaér-e a másik unokatestvér is estére, vagy csak az ünneplés végén – és a sort folytathatnánk, ezek talán a kisebb problémák voltak. De nekünk, gyerekeknek ez akkor nem tűnt fel. Mert mi csak a varázslatot kerestük, és csak azt láttuk, mert azt mutatták nekünk. És pontosan ezért igyekszünk most ennyire, ezért izgulunk, ezért aggódunk, mert szeretnénk azt adni a saját gyerekeinknek, amit mi kaptunk a szüleinktől. A felhőtlen, igazi karácsonyt, amire mindig úgy fognak emlékezni, mint a legszebb napokra.

Reméljük nektek is sikerül ezt megvalósítani, ahogy minden mást is, amit terveztetek, amit szeretnétek! Nagyon boldog Karácsonyt kívánunk, jó pihenést, és sok-sok vidám közös percet azokkal, akik a legfontosabbak nektek!