Mikor érünk oda?

Gyerekekkel utazni öröm... Vagy talán pontosabb, ha azt mondjuk, gyerekekkel megérkezni bárhova öröm. Mindegy, hogy fél órás, vagy hat órás út van mögöttetek, a fenti kérdés nagyjából ötvenszer hangzik el onnan, hogy beindítjátok az autót, odáig, hogy leparkoltok. Ha szerencsések vagytok, és a ti gyerekeitek egy utazás nagy részében alszanak, esetleg csöndben eszegetnek – akkor jó nektek. Ha nem, akkor elmeséljük, mi miket találtunk ki azért, hogy ne idegösszeroppanással kezdődjön a nyaralásunk.

Sokan esküsznek az éjszakai utazásra, mert akkor az idő nagy részében alszanak a gyerekek. Csak az a baj, hogy mi is. Legalábbis az, aki az anyósülésen utazik, a sofőr remélhetőleg azért nem fog. Az biztos, hogy az egyik legcsöndesebb módja az utazásnak, de az is, hogy az egyik legfárasztóbb. Ha mind a kettő felnőtt fent van, hogy szórakoztassák egymást, megérkezéskor nehéz lesz eldönteni, ki megy majd kevésbé szívesen az első fürdésre a kicsikkel... De vannak rutinos éjjeli indulók, ahol a sofőr, ha alszik pár órát az út előtt, simán elvezet bárhova. Csak ezt kevesen vállalják be, pedig, ha belegondolunk, nem csak nyugodt utat, hanem előbbi érkezést, tehát plusz napot is nyerünk vele, szóval érdemes megfontolni.

Ha a nappali utazás mellett döntünk, a legtöbbeknek a sok finomság bekészítése szokott beválni. Egy-egy zacskó kölesgolyóval békés órákat lehet nyerni, a néha felbukkanó extra édességekkel, amiket amúgy egy átlagos hétköznap ritkábban kapnak, elejét lehet venni egy kezdődő kiborulásnak. Ennek egy hátránya lehet, ami nem is kicsi: vannak gyerekek, akiknek a gyomra nem bírja az utazást. És ezek a gyerekek nyilván ugyanúgy megörülnek az utazós rágcsálnivalóknak, csak sajnos általában utána jön az utazás legizgalmasabb része, ami úgy kezdődik, hogy valaki megszólal hátul, miszerint nem érzi jól magát. ( Jó esetben. Rosszabb esetben nem szól... a többit pedig mindenkinek a fantáziájára bízzuk. ) 

Többen mesélték mostanában, hogy kezdik elhagyni a hajnali szendvics csomagolásokat, megunták a pár óra után már egyre kevésbé étvágygerjesztő szalámi illatot az autóban, és rászoktak arra, hogy ha éhesek, megállnak valahol enni. Manapság már a benzinkutakon sem – csak – a végtelenül száraz, állott szendvicseket lehet kapni, egyre több helyen van rendes étterem. Van, akinek jobban esik az egész napos majszolás helyett egy meleg húsleves valahol félúton. Kipróbáltuk, és nekünk legalábbis bevált. Összességében pedig nem jöttünk ki sokkal rosszabbul anyagilag sem, mint ha előző nap elmentünk volna nagybevásárlásra az úti ennivalókhoz. Ami viszont mindig legyünk nálunk sok, mert az tényleg kellemetlen, ha nincs elég, az az innivaló. Annyi vizet készítsünk be, amennyit csak tudunk, akkor is, ha ebből egyenesen következik az, hogy cserébe párszor meg kell állnunk mosdót keresni. 

A másik, amivel elkerülhető az autós rosszullét, ha édesség helyett más apróságokat készítünk be meglepetésnek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy-egy kis figura, mini társas, vagy egyéb „kincsek” újabb nyugodt órákat / perceket jelenthetnek. A gyerekek utána boldogan játszanak az új szerzeménnyel, mi pedig szusszanhatunk. Ennek egy egyszerűbb, költségkímélőbb változata – ami az egyik nagy kedvencünk – az, hogy utazás előtt otthon körbe nézünk, és előveszünk olyan ( szándékosan vagy véletlenül ) eldugott játékokat, amikről nagyjából már el is feledkeztek a gyerekek. Elég nagy szokott lenni az öröm, amikor újra találkoznak velük! 

Akkor is nagy az öröm az autóban, legalábbis hátul, amikor megszólalnak a kedvenc mesék, zenék. Biztosan van köztetek olyan, aki akkor volt kisgyerek, amikor a – méltán népszerű – Hupikék Törpikék slágerek megjelentek. Megvan, ugye? Az is előttetek van, hogyan rándultak össze a szüleitek a kocsiban, amikor negyedszer kértétek azt, hogy „Hókuszpók nem ver át, megvívjuk a nagy csatát?” ( Valószínűleg ők ezen a ponton kezdték egymástól kérdezgetni, mikor is értek oda. )

Ha most elmosolyodtatok ezen, és meghallgatjátok a gyerekeitekkel, talán akkora sikere lesz, hogy az egészet újra átélhetitek a következő utazás alkalmával, utána pedig hívjátok fel a szüleiteket és köszönjétek meg a türelmüket. 

Zenék mellett már nagyon szuper meséket is lehet bármikor hallgatni, érdemes az út előtti napokban egy listát összeállítani, akár a gyerekekkel. Az is a nyaralás része végülis, ha kitaláljuk, hogyan szórakozzunk az úton.

A végére pedig azt hagytuk, ami az egyik legkedvesebb, legszórakoztatóbb lehet egy autóúton. Beszélgessünk. Játszunk velük. Nem muszáj nyűgként megélni az utazásokat, ha meg tudjuk oldani, hogy viszonylag nyugodtan, kapkodás nélkül induljunk, egy egészen jó napunk is lehet együtt. Ha van alkalom, amikor mindenki ráér, amikor mindenki oda tud figyelni, ez az. Odafelé mesélhetünk arról, mit várunk a legjobban, visszafelé pedig arról, mi az, ami miatt megérte egy nap százszor is válaszolni arra, hogy „mikor érünk oda??”...