Előtted van a kép, ahogy a kisgyerek szégyenlősen, de rettentő izgatottan odaadja az anyák napjára készített meglepetését? Amivel dolgozott, ami fontos neki, szíve-lelke benne van? Ugye, hogy ez az ajándék akkor is mindennél többet ér, ha sima összeragasztott papírokból áll? Egyszerűen azért, mert tudod, neked szánta, neked készítette, hogy téged boldoggá tegyen vele. Nem más rajzolta meg helyette, nem ment el megvenni, az egész az ő kis munkája. Te pedig elteszed a többi kincs közé, néha előveszed, és biztos, hogy mindig jókedved lesz tőle. Vagy elsírod magad rajta, ki-melyik típusba tartozik. 

 

Most tedd a szívedre a kezed, és gondold végig, te magad mikor adtál utoljára a saját anyukádnak valami hasonlót? Valami őszinte, igazi ajándékot, amivel többet foglalkoztál, mint 10 perc ( nagyjából ennyi idő bemenni a virágboltba, kiválasztani egy szép csokrot és kifizetni ). Mi bevalljuk, hogy nem mindig sikerül ennél több időt szánnunk rá. Nem azért, mert kevésbé szeretjük a szüleinket, hanem egyszerűen csak így alakul. 

Pedig ahogy nekünk nagy boldogság a saját gyerekünktől való odafigyelés, úgy nekik is. 

Az elmúlt év különösen nehéz volt a nagymamáknak. Azért, hogy védjük őket, sokan nem találkoztunk velük, ők pedig ezt elfogadták, mit tehettek volna. 

 

Éppen ezért arra gondoltunk, mi lenne, ha anyák napján valami igazán különleges dologgal lepnénk meg őket. Nem, nem egy nagy utazással, nem a legdrágább ékszerekkel – hanem egy egyszerű, kézzel írott levéllel. Amiben leírjuk azt, amit esetleg nehéz elmondani. Vagy azt, amiért ők a legfontosabbak nekünk. Azt, hogy velük kerek a világunk. Azt, hogy a szívünk mélyén néha újra szeretnénk gyerekek lenni és éjjel, ha félünk, bebújni melléjük az ágyba. Azt, hogy tudjuk, minden vitánk, félreértésünk ellenére olyan kapcsolat van köztünk, ami soha senkivel nem lesz, mert nem lehet. Vagy bármit, ami csak eszünkbe jut.

 

Mi, az Adamonál idén így köszöntjük fel az édesanyákat. A levelünket feladjuk postán, hogy tényleg igazi meglepetés legyen, amire biztosan nem számítanak. Aztán bemegyünk a virágboltba, kiválasztjuk a legszebb csokrot, elvisszük neki, és együtt sírunk. Vagy nevetünk. Ki melyik típusba tartozik, ugye...

 

Ha van kedvetek, tartsatok velünk, írjatok ti is levelet! Adjátok fel legkésőbb keddig, szerdáig, hogy egészen biztosan odaérjen vasárnapra, és örüljünk együtt annak, hogy ekkora örömet szerzünk egy ilyen egyszerű dologgal az édesanyánknak.