Néha állj meg és nézz körül

Ha van a világon valami, amivel nagyjából mindenki egyetért, az ez: semmi nem annyira fontos, mint a gyerekeink egészsége, épsége, testi, lelki jóléte. A legtöbb szülő bármit odaadna bármikor ezért. 

Van azonban olyan, amikor hiába adna oda bárki bármit bármikor, az élet mégis úgy alakul, hogy megtörténik a baj. Onnantól pedig azokra vagyunk bízva, akik nap mint nap azzal foglalkoznak, hogy gyerekeknek segítsenek meggyógyulni és teljes életet élni. 

Tavaly, vagyis 2019. áprilisában a Bethesda Gyermekkórházban jártunk, hogy hintákat ajándékozzunk. Ezzel szerettünk volna hozzájárulni az ott gyógyuló kisgyerekek felépüléséhez és szerettük volna segíteni a velük dolgozó szakemberek, terapeuták munkáját. Őszintén hiszünk abban, hogy akinek bármilyen lehetősége van az ő munkájukat támogatni, annak ezt meg kell tennie, hiszen ezzel valójában a gyerekek minél gyorsabb felépülését segítik.

Mint megtudtuk, itt nagyrészt központi idegrendszeri- illetve koponyasérült kicsikkel foglalkoznak. Közülük sokan koraszülés, születés közbeni oxigénhiányos állapot, daganatos megbetegedés, stroke, vagy baleseti traumák miatt kerülnek ide. A legtöbbjüknek hosszú terápiára van szükségük ahhoz, hogy minél előbb és minél jobb, leginkább tökéletes állapotban tudjanak hazamenni.

Az első, amit ottlétünkkor megfogott bennünket az az ott dolgozók pozitív életszemlélete, tenni akarása, kedvessége volt. Ahogy képesek voltak minden drámaiságtól mentesen beszélni a legdrámaibb dolgokról, ahogy mosolyogtak a gyerekekre, ők pedig vissza rájuk, szívmelengető látvány volt. 

Így egy év elteltével megkérdeztük a tapasztalataikról a Gyermekrehabilitációs osztály terapeutáit, mi a véleményük, valóban segítség volt-e az a pár hinta, illetve, ha igen, mit láttak, miben könnyítette meg a picik életét.

Tapasztalatok

Ők elmondták, hogy onnantól, hogy kicsomagolták őket, rögtön használatba is kerültek, pár napra rá már a kórtermek ajtajában lógtak a szakemberek és a szülők legnagyobb örömére. Elmesélték, hogy az egészen kicsi babákat is hogyan nyugtatta meg az ütemes ringatás akkor, amikor az édesanyjuk, édesapjuk nem lehetett mellettük és emiatt nyugtalanok, sírósak voltak. Szinte rögtön megnyugodtak és ellazultak a folyamatos mozgás hatására.

A fejlesztések során tapasztalták, hogy hintázás mindamellett, hogy kellemes időtöltés, rendkívüli fejlesztő hatással bír a csecsemők és a kisgyermekek vesztibuláris- egyensúlyi- illetve a proprioceptív - helyzetérzékelési - rendszerére, nagyban elősegíti a különböző mozgásformák kialakulását. Elmondták,  hogy javítja a koncentrációt, a rövid-és hosszútávú memóriát, így nem csak az eddig említett sérült gyerekeknek tesz nagyon jót a rendszeres használata, hanem figyelemhiányos, ADHD-s, autista és down szindrómával élő gyerekeknek is segítség.

Többször előfordult, hogy amikor végre hazamehetett a kis páciens, akkor is ajánlották a szülőknek a hintát további használatra, mert elmondásuk szerint az otthoni fejlesztés is könnyebben megvalósítható vele. Ha a kisgyerek megszokta, szinte a napi rutin része lett, továbbra is igényelte. A pillanat pedig, amikor a szülő rájön, hogy már nem is a fejlesztő funkcióért használják, hanem szimplán az öröm és a játék miatt, az a pillanat a legjobbak közé tartozik.

A hinta önmagában nem menti meg senkinek az életét, és nem gondoljuk, hogy csodaszer (talán csak néha). De ha csak annyit elérünk vele,hogy egy sérült kisgyerek napját megkönnyíti, előbb állhat újra- vagy egyáltalán először- lábra, előbb mehet haza, előbb abbahagyja a sírást, már megérte. Bőven.