MIRŐL SZÓL A GYEREKNAP VALÓJÁBAN

Ez a nap azért nem csak azért van, hogy a gyerekek vidámparkba menjenek. 

Valójában azért  is, hogy legalább talán aznap mindenkinek eszébe jut, van olyan gyerek, aki nem túlpörögve a cukortól, de nagyon boldogan megy aludni a tudattal, hogy ismét egy mindennél jobb napot tölthetett a családjával. Vagy talán eszébe jut, hogy a világon több millió kisgyereket bántalmaznak naponta. Hogy pár évvel ezelőtt még minden negyedik 5(!) éven aluli gyerek alultápláltság miatt elmaradt a növekedésben. A felsorolást bátran lehet folytatni, amit az ember elképzel és messze van az ideálistól, az biztos, hogy éppen abban a percben megtörténik valahol egy gyerekkel.  

Nem véletlen, hogy több országban is arra használják fel ezt a napot, hogy a gyerekeket már korán megismertessék az őket megillető jogokkal. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez mennyire helyes, többek szerint a gyereknap a vidámságé kellene, hogy legyen, a szórakozásé a főszerep. Valójában  soha nem lehet elég korán belenevelni a gyerekekbe,akár játékos formában,  hogy mi mindenhez van joguk. Például a felhőtlen gyerekkorhoz, amibe beletartozik nagyon sok, számunkra természetes dolog. Millióknak nem alapvető, mindennapi érzés a jóllakottság, a biztonságérzet, az egészséges, elégedett lét. Ha csak a saját környezetünkben maradunk, hisz változtatni itt tudunk a legkönnyebben, már az is fontos lépés, ha tudja a gyereked, ki hogyan viselkedhet vele, hogy érhet hozzá, hogy kommunikálhat vele. Ha ezeket időben, kiskorban megerősítjük bennük, hogy merjenek kiállni magukért, merjenek tenni az ellen, aki nekik ártani próbál, merjenek szólni bármiért, ami zavarja őket, már sokat tettünk értük.

 Amikor plakátokat, hirdetéseket látunk gyereknapi programokkal és nagy betűkkel kiírják, hogy „éreztesd ma a gyerekeddel,  mennyire fontos” kicsit gondoljuk át magunkban, mit is jelent, amit olvastunk. Éreztesd, persze,  de ne csak  aznap, hanem minden nap. Aznap különösen. Idén pedig még különösebben, hiszen az utóbbi pár hónap senki számára nem volt egyszerű. 

Tapssal, szívecskékkel az ablakokban méltatta mindenki azokat a dolgozókat, akik nem lehettek otthon a családjukkal, nem zárkózhattak be a biztonságos lakásokba. És ez így van rendjén, teljesen megérdemelt dolog volt -de most, ez a gyereknap ami mindjárt itt van, szóljon extra módon a gyerekekről. Akikről igazából annyi szó esett a legtöbb  fórumon az elmúlt időszakban, hogy mehetnek-e óvodába/ iskolába idén, vagy nem, hogy milyen kreatív módokon kössük le őket otthon, mit főzzünk nekik ebédre. Több, mint valószínű, hogy nem teljesen értették, mi történik körülöttük, de szó nélkül alkalmazkodtak a számukra is új helyzethez. Nem találkozhattak a barátaikkal, a családjukkal, az életük, amit ismertek és a dolgok, amiket vártak, egyik napról a másikra eltűntek, megváltoztak. Ők nem tudták, mi jelentenek a kifejezések, amiket napjában akár többször is hallottak, mint járvány, karantén,  de nem reklamáltak. Ők is megérdemlik a tapsot, a szíveket, mindent.