A zene az kell

Sokszor hallottunk már történeteket arról, hogy egy kisbaba milyen hamar megnyugodott, amikor meghallott olyan zenét, éneket, amit már az anyukája hasában is hallgatott. Kutatások bizonyították, hogy ez tényleg igaz, a zene hatása már születés előtt is érzékelhető. Sőt, egyes tanulmányok szerint, azok a babák, akik a terhesség utolsó heteiben több, mint 70 órányi komolyzenét hallgattak, hat hónapos korukra fejlettebbek voltak, mint azok a kis társaik, akiket nem ért semmilyen zenei inger.

Persze nem ez a legfőbb ok arra, hogy zenét hallgassunk. Nyilván mindenkinek az a célja, hogy egy egészséges, megfelelően fejlődő kisbabája legyen, és ez elérhető Mozart nélkül is, ez szinte biztos. De ha ezzel megkönnyíthetjük a gyerekünk életét, és ezzel a sajátunkat is, akkor miért ne? Ártani nem fog. Lehet, hogy az a dallam, amit legelőször hallott, valahol a tudata mélyén ott lesz egész életében, és lesz, amikor majd nem is tudja, miért érzi nyugodtnak, boldognak magát, ha meghallja.

Nem feltétlenül kell klasszikus zenét sem hallgatnunk, a lényeg, hogy olyan zene legyen, ami ellazít, ami kellemes, vidám érzést kelt bennünk. Nemcsak a babánkban, hanem bennünk, felnőttekben is.

Egy jól kiválasztott számmal csodákat érhetünk el. Itt olyan csodára gondolunk, amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább a sírást, a nagyobb gyerekek hisztijét, vitáját, és képesek vagyunk ahelyett, hogy bevágnánk magunk mögött az ajtót, inkább egy mindenkinek jó megoldáson gondolkodni. Ez pedig lehet egy olyan dal, zeneszám, amit beteszünk, elkezdünk rá táncolni, ugrálni, akár énekelni – már ha az segít… – és azt vesszük észre, hogy a többiek is követnek. És hirtelen egy nagyon rossz délután nagyon jóvá válik. Felszabadulunk, képesek vagyunk nevetni egymáson és magunkon.

A fenti példa is bizonyítja, hogy a zene feszültséglevezetésnek is tökéletes. Nagyon romantikus családi vígjátékba illő jelenet, tudjuk, de van annál jobb, mint együtt táncolni a nappaliban a kedvenc zenénkre a gyerekünkkel? A legjobb benne pedig az, hogy ilyenkor a kicsik is olyannak látnak minket, ahogy érezzük magunkat: szabadnak, jókedvűnek. Köztudott, hogy könnyebb egy ilyen szülővel élni, mint egy örökké fáradt, morgóssal. Ugye.

Tény, hogy a gyerekek olyan tevékenységek során fejlődnek a legtöbbet, amiben örömüket lelik, ezért van a zenének számukra nem is kis mértékben készség- és személyiségfejlesztő hatása. Emellett pedig a ritmus javítja a koncentrációs képességet, állóképességet.

De ha nem is tudományan nézzük, csak a sima, mindennapi életünk példáit vesszük alapul, gondoljunk bele, csak az ének, a mondóka mennyire jó hatással van egy kisbabára. A sima éneklésre gondolunk, mindenféle hangszeres kíséret nélkül.  A legnagyobb sírás is sokszor abbamarad, ha a baba meghallja a szüleit énekelni – persze van, amikor a döbbenettől némulnak el, főleg a kevésbé muzikális családokban, de végülis az elnémulás a lényeg… A viccet félretéve, az énekléssel kialakul egy meghitt légkör, ahol sokkal szorosabban kapcsolódik egymáshoz a szülő és a kisgyerek.

A zene öröm. Erre figyeljünk, hogy soha ne feladat legyen, hanem játék, szórakozás, amibe a kicsik, ha kedvük van, bekapcsolódnak, ha nincs, akkor csak nézik, hallgatják, mi történik. Nem számít, ha nem tökéletes a ritmusérzékünk, nem baj, ha éneklés közben olyan a hangunk, hogy más sírva rohanna el, mert mi is és a gyerekeink is csak arra fogunk emlékezni, hogy milyen érzés volt együtt énekelni és táncolni.

Kodály Zoltán mondta, hogy a zenei nevelés 9 hónappal az kisbaba megszületése előtt kezdődik. Aztán ki is javította saját magát azzal, hogy valójában 9 hónappal az anya születése előtt… És milyen igaza volt.