Az idősek világnapjára

Sokaknak az ősz, a hűvösebb idő, az, hogy elkezd korábban sötétedni, egyet jelent az elmúlással. Erre az érzésre sok minden rátesz persze még egy lapáttal – lehullanak a levelek, jön (szerencsére csak lassan) a halottak napja, csak hogy messzebbre ne menjünk. Október 1-ét 1991. óta az idősek világnapjaként tartja számon a világ – legalábbis aki tud róla.

A fent leírtak, az ősz és az öregedés azért nem feltétlenül csak ezt jelenti. Sokkal inkább a megnyugvás, lelassulás időszakát, amikor a világ még gyönyörű színes, épp, mint nyáron volt, csak már nem vakítanak a fények, hanem megnyugtatnak. Vége a nyári pörgésnek, de talán nem is baj, jöhet egy békés időszak. Így van ez az élettel is.

Amikor az ENSZ október 1. napját az idősek világnapjává nyilvánította, az egyik célja az volt vele, hogy felhívják a figyelmet a méltóságteljes időskorra. Ami –lássuk be –, egy alapvető joga kellene, hogy legyen mindenkinek. De érdekes, hogy anyák napja, gyereknap, Valentin nap előtt zeng a világ attól, hogy mit vegyél nekik, hova vidd őket. Roskadoznak a virágboltok a rózsaszín csokroktól, szívecskéktől, „csak neked” szóló képeslapoktól. Nem tudjuk, más hogy van vele, de mi nem sok olyan feliratot láttunk, amin szólnak, hogy mindjárt itt van október 1, lepd meg egy kedves idős szerettedet, ismerősödet. Igazából egyet sem.

Pedig legalább annyi oka lenne mindenkinek őket ünnepelni, mint a szerelmeseket. Mert nagyon szerencsések vagyunk, amiért az életünk részei lehetnek, akkor is, ha csak rövidebb ideig. Vannak kivételek, ahogy a világon mindenben, nem minden idős ember szuperkedves, mesélős, de aki igen, azzal olyan jó minél többet együtt lenni. Nem csak neki, nekünk is. Csak sokszor elkövetjük a hibát, hogy „majd holnap” hívjuk fel őket, „majd jövő héten” ugrunk be, hiszen mi elfoglaltak vagyunk, ők úgyis ráérnek, jó lesz nekik úgy is.

Sokkal többet kellene a pici gyerekeknek is együtt lenni a dédikkel, idős rokonokkal, idős barátokkal. Sok kisgyerek tart kicsit először tőlük, ami érthető, de ha egyszer megtalálják a közös hangot, azt soha egyikük sem felejti el. Lehet, hogy csak pár közös évük lesz, lehet, hogy amikor a dédi vagy a nagyszülő elmegy, nem hagy konkrét emlékeket, csak érzéseket, benyomásokat a gyerekben, de az mindig vele marad. A régi játékok illata, amikkel csak nála lehetett játszani. A csokis szekrény mintája, ami előtt annyit ültél és vártad, hogy kinyíljon. A csokis szekrény kulcsa, amit elég hamar megtanultál használni, és amit ott soha nem rejtettek el előled. A fekete fehér fényképek tapintása, amiken nem hitted el, hogy a veled szemben ülő, ősz hajú, kicsit hajlott idős ember van egy szál kisnadrágban az ő anyukájával.

Szerencsére manapság azért már egyre több aktív idősebbel találkozhatunk, nem feltétlenül ül mindenki egyedül otthon. Sok nagymama, nagypapa jár nagyobb utazásokra, megy bölcsibe, oviba, iskolába a gyerekekért, sokan vesznek részt intenzíven a családjaik, barátok mindennapjaiban. Kinek ne lenne legalább egy olyan emléke, amikor a mama jött érte az oviba, hazaérve pedig a jobbnál jobb házi sütik várták, amiknek olyan mama-íze volt, amit az ember azóta is keres.

Ha elfogadtok egy tanácsot, ne várjatok a telefonokkal, látogatásokkal „jövő hétig”, pláne, ha akihez mennétek, egyedül van. Ne kelljen utólag bánni, amiért nem voltál ott eleget, nem hallgattad eleget, nem meséltél eleget. Nem nehéz segíteni a világnak abban, hogy igenis legyen méltóságteljes időskora az embereknek, csak ott kell lenni és figyelni kell. Nem azért, mert aki idős, azt tisztelni kell, nem gondoljuk, hogy a kor önmagában tiszteletet érdemel. De az igen, ha valaki, amikor te kisebb voltál, vigyázott rád, tanított téged, és nagyon, nagyon szeretett. Nem azért tette, hogy majd te meglátogasd naponta amikor megöregszik, hanem mert veled akart lenni. Hozzád is kellett az ő türelme, amikor negyvenedszer magyarázta el a kérdéseidre a választ, legyen neked is türelmed elmagyarázni azt, amit ő már nehezebben ért meg. És most még időben vagy, van majdnem egy hónapod felkészülni erre a napra, érdemes figyelni, minek örülne, mivel lepheted meg. Megéri.