Karácsonyi elcsendesedés

Annyi helyről halljuk, hogy ez az a pár hét az évben, amikor minden és mindenki lelassul, befelé fordul, egymásra figyel… De ez nem mindenkinek megy könnyen így pár nappal karácsony előtt.

A határidők, gyerekprogramok, otthoni teendők között könnyen elfelejtjük, hogy ez miért az év legszebb időszaka. Könnyen belecsúszhatunk abba a hibába, hogy teherként éljük meg a gyerekek karácsonyi fellépéseit, mert ugyan elmegyünk, megnézzük, de közben azon jár az agyunk, mi hiányzik még a szentestéhez, kinek nincs még meg az ajándék, mennyi munkát kellene befejezni a maradék pár napban, ki főzi a halászlevet. Sóhajtozunk az újabb meghívók láttán, hogy minek kell már megint bemenni az oviba, iskolába, minek hívnak már megint közös sütésre, éneklésre, annyi dolgunk van, hogy fog minden beleférni?

Ennek nem kellene így lennie.

A karácsonyi programok nem azért vannak, hogy kiszúrjanak velünk. Nem azért hívnak, mert nincs jobb dolguk, és nem azért készülődnek hetekig, mert annyira ráérnek.

Azért csinálják, mert segíteni szeretnének neked is, nekünk is, sőt, maguknak is egyre közelebb érezni magunkhoz az ünnepet, az igazi, nagy betűs Ünnepet.

Ebben van a karácsony igazi szépsége. Amikor képesek vagyunk meglátni a csodát és a szépet mindenben, pontosan úgy, mint a gyerekek. Ha nekik azt mondod, keressenek a kertben, házban angyali jeleket, biztos lehetsz benne, hogy találni is fognak. (Akkor is, ha nem készítesz oda semmit.)

Amikor tényleg odafigyelünk, meglátjuk azt a várakozást és örömöt a gyerekeink arcán, ami régen a miénken is ott volt, de valahol a felnőttkor küszöbén elveszett, és csak nagyon ritkán tér vissza.

Néha viszont visszajön…

Visszajön, amikor a kislányod balettelőadását nézed.

Visszajön, amikor az óvodai pásztorjátékon felvonul a sok kis angyal, pásztor, kiállnak, énekelnek, mert szeretnének örömet szerezni a szüleiknek.

Visszajön, amikor izgatottan meggyújtják a negyedik gyertyát a koszorún, amit ők készítettek.

Visszajön, amikor ámulva nézik hazafelé úton a rengeteget kivilágított házat, ahol „már biztosan járt a Jézuska.”

Visszajön, amikor együtt énekelsz a többi szülővel az utolsó szünet előtti napon, és ahogy végignézel a gyerekek arcán, alig bírod végigénekelni sírás nélkül a Mennyből az angyalt.

Visszajön, amikor befejezted a munkádat és tudod, hogy most pár napig tényleg nem kell a családodon kívül mással foglalkoznod.

Visszajön, amikor felelevenítesz régi családi hagyományokat.

Visszajön, amikor váratlan kedves üzeneteket kapsz olyanoktól, akikről tudod, hogy tényleg szívből kívánnak neked boldog karácsonyt.

Visszajön, amikor karácsony előtt egy nappal együtt sütitek azokat a finomságokat, amiket régen te készítettél a szüleiddel, a kedvenc dalaitok szólnak, és úgy érzed, akkor is minden rendben van, ha fogalmad sincs, hogyan fogod titokban feldíszíteni a fát, és nincs is minden ajándék becsomagolva.

Visszajön, amikor századszor is megnézed ugyanazt a mesét, filmet, amit ilyenkor szoktál.

Nem lesz vége a világnak, ha a sógorod ajándéka pár nappal később érkezik, mint kellene. Akkor sem, ha a szokásos négy sütemény helyett idén csak kettőt sütsz, sőt, még akkor sem, ha nem sikerült kitenned így az utolsó napokban sem minden díszt, amit szerettél volna.

Ha ezeket elengeded, és csak vállat vonsz, egyszer csak észreveszed majd, hogy tényleg elcsendesedett minden körülötted, és ezzel együtt te is…