Kertészkedjünk!

Biztosan észrevettétek már, hogy ha több időt töltötök a természetben, utána másképp érzitek magatokat fáradtnak, mint egy sima irodai munkanap után. Erre szokták mondani, hogy olyan „jóleső” fáradtság, ami után nyugodtabbak vagyunk, jobbat alszunk.

Maga a kertészkedés sokszor felér egy kisebb terápiával, szinte meditatív állapotba lehet közben kerülni.

Az egyik legjobb benne az, hogy bármikor bevonhatjuk a gyerekeket is – az életkoruknak megfelelően persze. Ezzel nemcsak segítenek, hanem felelősséget is vállalnak az elültetett növényekért, lehet kifejezetten az ő feladatuk az, hogy életben tartsák őket. Észrevétlenül a napi rutinjuk részévé válhat a kertről való gondoskodás, akkor is, ha csak kis mértékben.

Próbáljátok ki, hogy egy nagyobb vita után mi történik, ha együtt kimentek dolgozni a kertbe. Először valószínűleg csak némán metszegettek egymás mellett, de egy idő után azon kapjátok majd magatokat, hogy már nem is tudjátok, min vesztetek össze.

Ez azért van, mert a kertészkedés szuper stresszoldó is. Azzal, hogy az adott feladatra fókuszálunk, teljesen belemélyülünk, ellazulunk, akarva akaratlanul kirekesztjük a negatív gondolatokat a fejünkből. Létrehozunk valami szépet, újat, ezzel nem sok minden tud versenyezni, nem? Nem véletlen, hogy a kertészkedés gyógyító hatásáról rengeteget lehet olvasni vagy hallani.

Nekünk és a gyerekeknek is hatalmas önbizalmat adhat az, hogy látjuk, valami, amit mi ültettünk el, elkezd nőni, virágozni, sőt, esetleg ehetünk is belőle. Javulhat tőle az ember önértékelése, mert valami, amiért erőfeszítéseket teszünk, láthatóvá, kézzelfoghatóvá válik.

Persze nem árt először utánanézni, hogyan lehet tényleg hasznos, hatékony a kerti munkánk. Senkinek nem tesz jót, se nekünk, se a növényeknek, ha nagy önbizalommal, de nulla hozzáértéssel nekiállunk vagdosni a szerintünk túl hosszú ágakat, vagy még élő bokrokat, virágokat ítélünk meg úgy, hogy kiszáradt, ki kellene szednünk.

Semmi gond nincs azzal, ha valaki nem ért hozzá, sőt, nagyon vidám dolog lehet, ha az egész család együtt tanul meg valami újdonságot – amolyan családi csapatépítő.

Együtt eldönthetitek, miket ültettek, mik azok, amiket macera nélkül életben tudtok tartani, és mik azok, amiket ha elkezdtek termelni, akár a mindennapjaitokat is megkönnyítheti.

Gondoljatok bele, milyen jó, ha van egy saját kis veteményesünk, és azok a zöldségek vannak benne, amikért egyébként autóba kell ülni és el kell menni boltba, piacra, bárhova. Biztosan nem lesznek tele vegyszerekkel, tudni fogjátok, mit esztek. Lehet, hogy nem minden lesz olyan tökéletes, nem fog messziről csillogni a brokkolitok – de a boltinak sem kellene… Hatalmas előnye a saját kertből szedett ételeknek, hogy tényleg akkor szedhetitek le, amikor már érett, sokkal több valódi tápanyagot tartalmaznak, mint a bolti társaik.

Persze nem muszáj olyat ültetni, ami majd megesztek, bőven elég virágot, bokrot, fákat, vagy a már meglévőket gondozni.

Tudjátok, miért könnyíthetnek a kertünkben lévő virágok is az életünkön? Azon kívül persze, hogy gyönyörűek. Mert hányszor előfordul, hogy hirtelen rájövünk, kellene egy pár szál virág az oviba/suliba/vendégségbe. És ha az oviba/suliba kell, azt nem ritkán aznap reggel tudjuk meg, mert akinek kell, az „elfelejtette”, vagy „azt hitte, már szólt…”. Ilyenkor mennyire jó lehet, ha csak kimegyünk a kertbe pár szál rózsáért/tulipánért/bármiért, és gond nélkül folytathatjuk a napunkat. Ugye? 🙂